Ifjítás - Fásli

Ifjítás, fiatalítás

A fák nem szeretik, ha metszik őket. Egyik fafaj sem. Lakott területen ez persze néha elkerülhetetlen, a faápolás célja éppen ezért az, hogy minél kisebb beavatkozásokkal, minél kisebb sebek ejtésével, minél kevesebb élő koronarész eltávolításával oldja meg a tereptárgyak és a fák harmonikus együttlétezését, előtérbe helyezve a fák természetes élettani folyamatait és jóllétét.

A gyümölcstermesztésben bevett szokás a gyümölcsfák rendszeres, akár radikális metszése és csonkolása. Ennek fő oka a termés maximalizálására való törekvés, valamint a korábbi metszések által generált túldúsult koronák szellősebbé tétele, ezáltal a gombás megbetegedések lehetőségeinek csökkentése. A gyümölcsfák ugyanis a különböző metszési technikák és az azok miatt elszenvedett sokk hatására hajtanak és teremnek többet, gyakorlatilag azért, hogy minél több utódot próbáljanak létrehozni kínjukban. Ez egy önmagát gerjesztő folyamat, ami miatt elkerülhetetlen a rendszeres beavatkozás, csak hosszú évek kitartó munkájával lehet lenevelni róla a fákat.

Ezt az eljárást sokan általánosan, minden fára érvényesítve jónak vélik. Azt tartják, hogy a fák metszés nélkül elhanyagoltak, nem érzik jól magukat. Ez azonban hatalmas tévedés, a fák több száz millió évig jól megvoltak nélkülünk is, tökéletesen tudják, hogy adott körülmények között milyen koronát növesszenek maguknak, és hogy hogyan biztosítsák hosszú távú túlélésüket. Ezért is fontos minden kertbe megfelelő fafajt választani, így elkerülhető, hogy a fák végső méretüket elérve útban legyenek a tereptárgyaknak. Tudatos, korai metszésekkel kialakítható olyan korona, amely későbbi drasztikus beavatkozások nélkül is elkerüli a háztetőt vagy a villanyvezetéket, ilyen neveléshez azonban nagyon előrelátónak kell lenni, szűkös helyekre válasszunk inkább kisebb termetű vagy oszlopos fajokat!

Nagyobb ágak vagy koronarészek levágása árt a fáknak. Az elveszített élő lombtömeg arányában gyökereket is szárítanak le, amiket nem mindig sikerül megfelelően gyógyítaniuk a föld alatt, erősebb metszések következtében észrevétlenül korhadásnak indulhat akár az egész gyökérzetük is, gyengül a statikájuk. Minél nagyobb átmérőjű sebeket metszünk rájuk, annál kisebb az esélye a sikeres sebgyógyításnak. A tudomány mai állása szerint a koros fák a maximum 5-8 cm átmérőjű sebeket képesek azelőtt lerekeszteni és hegszövettel bevonni, mielőtt végleges folyamatokat indítanának el bennük a sebeken keresztül könnyedén bejutó gombák és rovarok. A sebek szerekkel történő bekenegetése akadályozza a természetes gyógyulási folyamataikat, ennek tudományos magyarázatát a kenni vagy nem kenni című írásomban fejtem ki hosszabban.

Itthon még mindig széles körben elterjedt néphiedelem, hogy a csonkolás jó a fáknak. A legtöbb ember azt látja, hogy sok új hajtás indul meg a csonkból és néhány év után hasonló tömegű lombkorona alakulhat ki, mint a csonkolás előtt, ráadásul fiatalabb hajtásokból. A sűrű hajtássarjadás azonban a fák stresszreakciója. Az ágak végeiben termelnek egy auxin nevű hormont, ami az alvórügyek megpattanásáért, új hajtások növesztésének elindításáért felelős. Az ágvégek lemetszésével felborul az auxin-egyensúlyuk, ezért hirtelen eszetlenül hajtani kezdenek, miközben az elveszített korona arányában gyökereket szárítanak le és még éveken keresztül próbálják begyógyítani a nagy átmérőjű sebeiket, helyreállítani a gyökér-korona egyensúlyukat.

5-8 centiméternél vastagabb ágak elvágása esetén ez a gyógyulási folyamat általában sikertelen, így a hirtelen meginduló, a vázághoz egyébként is gyengébben kapcsolódó új hajtások egy folyamatosan korhadó, gyenge szerkezetű ágvégből kezdenek hajtani, emiatt sokkal sérülékenyebbek. Emellett túl sokan vannak túl kis helyen, folyamatosan súrolják és keresztezik egymást, lehorzsolják egymás kérgét. Én nem láttam még olyat, hogy erőteljes csonkolás után egy-két évvel valaki visszatérne közterületi fákhoz hajtásokat válogatni. Magánkertekben előfordulhat, amikor utólag feltűnik a tulajdonosnak, hogy valami nincs rendben a fájával és keres egy kompetensebb szakembert. Nekem is van egy csonkolt ezüstjuhar helyrehozására törekvő projektem, itt írok róla.

A félreértés annak is köszönhető, hogy magyarul ifjításnak és fiatalításnak is hívják ezt a barbár szokást. Más nyelvekben ugyanezt skalpolásnak, lefejezésnek és megcsonkításnak hívják, nem véletlenül, egész más ezeknek a kifejezéseknek a konnotációja. Hivatalosan elvileg van különbség a csonkolás és az ifjítás/fiatalítás terminusok között, a gyakorlatban ez nem igazán egyértelmű még számomra sem, nemhogy egy szakmán kívüli számára. Sok drasztikusan visszavágott fát látunk a közterületeinken is, amelyek néhány év után vadul hajtanak és dús koronát alakítanak ki, úgyhogy ez biztosan jó nekik, és legalább kisebbek és biztonságosabbak is lesznek. Nem, a csonkolás egyáltalán nem jó nekik, sem egészségesebbek, sem biztonságosabbak, sem fiatalabbak nem lesznek a csonkolástól. Bizonyítottan a fák halálba vezető útját gyorsítja fel az eljárás, miközben örökre elrontja a koronaszerkezetüket és egészséges fák esetén dőlésveszélyesebbé is teszi őket. Egyre több helyen jogi értelemben már kivágásnak számít, ez sem véletlen.

Csak nagyon indokolt vészhelyzetben szakszerű ilyen beavatkozásokat végezni. Közterületi fákkal azért történik meg a leggyakrabban, mert szakszerűtlenül szétássák a gyökereiket útburkolatok vagy közműhálózatok építése és felújítása során, emiatt romlik a víz- és tápanyagellátásuk, koronarészeket szárítanak le és dőlésveszélyessé is válnak, erről itt írok hosszabban. Ennek következtében elkerülhetetlen a radikális korona-redukció is. Sajnos ezt a Főkert és az önkormányzatok sem kommunikálják megfelelően, nem indulnak eljárások a barbár gyökérroncsolást végző cégek ellen, csak csendben elviszi a köcsögfásítási, majd kivágási balhét a Főkert vagy az önkormányzatok (közpénzből), aztán gyakran rákenik az egészet a klímaváltozásra.

Edukáció és következetes szankcionálás nélkül szerintem nem tud átalakulni a fejekben az a félreértés, hogy a köcsögfásítás jó a fáknak, mert ettől ifjabbak lesznek, közben stabilabbak is lesznek és ráadásul kevesebbet is „szemetelnek”. Hiába illegális már egész Budapesten és egyre több vidéki településen is vészhelyzet (és hivatásos favizsgáló által megfogalmazott indoklás és kezelési terv) nélkül egészséges fákat csonkolni, hiába számít papíron illegális fakivágásnak, én nem látom a fákon, hogy kimúlóban lenne ez a barbár a gyakorlat. A nagyobb települések helyi rendeletei értelmében egy indokolatlan csonkolás szabálysértésnek számít, az országos érvényű természetvédelmi törvények alapján viszont a több százezres bírság mellett akár 3-5 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, amennyiben nemcsak a fát károsítják, hanem annak lakói (fészkelő madarak, mókusok, odúban élő denevérek stb.) is kilakoltatásra kerülnek, sérülnek vagy elpusztulnak az akció során. Ipari területeken is egyre gyakrabban előfordul, főleg autókereskedők telephelyein, gondolom a „sokat szemetel”, az „úgyis kihajt” és a „nehogy nagy ágak essenek az autókra” mantrák mentén, pedig sem lombhullatás, sem ághasadás szempontjából nem jobb megoldás szétkínozni és erősen visszacsonkolni fákat, mellé még illegális is, mert bizonyítottan tönkreteszi őket.

Nem értem, hogy a gyökérroncsolás utáni dőlésveszély vagy egyéb vészhelyzet elhárítása érdekében történő radikális beavatkozásokat, vagy a gyümölcsfák termőrobotokká kínzását miért kell ifjításnak meg fiatalításnak nevezni. Ha valaki tud erre magyarázatot, kérem, hogy világosítson fel engem is, köszönöm.