Csonkolt juhar
Ezzel a juharral valaki jól elbánt, egy hatalmas csúzlit faragott belőle két éve. Sokan ezt metszésnek, gallyazásnak, vagy mondok jobbat: ifjításnak hívják. Ez szerintem egy túl eufemisztikus kifejezés a megcsonkításra és sürgősen ki kéne gyomlálni a szaknyelvből, mert már elterjedőben van hétköznapi emberek fejében is. Sokan azt hiszik, hogy az ifjítás jó a fáknak, mert szép új ágaik nőnek és „megfiatalodnak”, ráadásul miközben „felfrissülnek”, legalább nem is „szemetelnek” annyit.
A valóság ennél sokkal katasztrofálisabb, valójában a fák halálba vezető útját gyorsítják fel ilyen erős visszavágásokkal. Kivétel ez alól, amikor életveszélyessé vált fák esetében így lassítják a kivágáshoz vezető útjukat. Erről a juharról nem derült ki, hogy életveszélyes lett volna, feltehetőleg elegendő lett volna kurtítani a ház felé növő ágait és kimetszeni belőle az esetleges keresztbenövéseket, száraz ágakat.
Ilyen radikális beavatkozások során a fák gyökér-korona egyensúlya teljesen felborul, hatalmas sebeiket sosem tudják megfelelően begyógyítani és őrülten hajtani kezdenek. Ez része a felborult egyensúlyra adott pánikreakciójuknak, próbálják ezerrel visszaállítani a koronájuk korábbi lombtömegét, közben feleslegessé vált gyökereket szárítanak le a föld alatt.
„Szemetelés” szempontból sem változik sok minden, mert a fa néhány év múlva a rengeteg sarjhajtásán hasonló mennyiségű levelet növeszthet egy örökre elrontott ágszerkezettel, mint amennyi korábban volt rajta.
Később ezek az egymással versengő hajtások korhadó csonkokból fognak tovább nőni, ezzel a pórul járt juharral is ez történik. A hajtások könnyen kiszakadhatnak a szélben vagy akár a saját súlyuk alatt is, mert a csonkok, amelyekből nőnek, folyamatosan korhadnak tovább lefelé. Közben a föld alatt is korhadásnak indulhatnak a leszáradó gyökerek, ezeket szemmel nem is látjuk.
Sajnos nem sok jó hírrel szolgáltam a fentlétem után, a sebek körül a fa erősen korhadt, madarak, rovarok és gombák lakják. Levágtam a korhadt csonkokat és rengeteg hajtást ollóztam ki belőle, de muszáj volt arra is figyelnem, hogy a két éve tartó sokkban szerencsétlen most ne veszítse el megint egyszerre a lombtömegének túl nagy részét. A megmaradt ágakat rövidítettem, de több éves folyamat lesz egy új korona-szerűség kialakítása, miközben a csonkok folyamatosan korhadnak majd lefelé és továbbra is sarjakat fog növeszteni.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján három csoportba tudom sorolni az indokolatlan csonkolást egészséges fán elkövető embereket:
- aki valamilyen furcsa felsőbb utasításra, (megfelelési) kényszerből cselekszik (pl. a megrendelő szava szent, a főnököm erre utasított stb.)
- aki nincs tisztában a fák alapvető biológiai folyamataival és őszintén elhiszi, hogy ez jó vagy oké a fáknak és büszke arra, milyen látványos „frissítést” hajtott végre
- aki tisztában van a tevékenysége következményeivel és szeretne magának későbbre munkát gyártani
Egy ennyire megcsonkított fa később sokkal több beavatkozást igényel, egyre több baj lesz vele: foglalkozni kell a rakoncátlan hajtásaival, hamarabb meghal és így előbb ki kell majd vágni, valamint egyre több helyen kötelezik pótlásra a halott fák tulajdonosait és hát az ültetésért is sokan fizetnek pénzt azok közül, akik metszésért vagy úgynevezett ápolásért, gallyazásért, ifjításért, nyetélésért stb. pénzt fizetnek. Aztán újraültetés után kezdődhet az egész kör elölről, főleg ha már startból silány állapotú kisfát ültetnek szakszerűtlen ültetési technikák alkalmazásával.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy semelyik fa nem szereti, ha erőteljesen megvágják, az 5 cm átmérőjű vagy nagyobb vágási sebeket valószínűleg sosem fogják tudni begyógyítani azelőtt, hogy bejutnának rajtuk a gombák vagy rovarok és ezáltal a fák megindulnának egy gyorsabb úton a haláluk felé. Nálunk „hanyatlóbb” országokban illegális kivágásként kezelik és büntetik az ilyen radikális beavatkozásokat kényszerhelyzeten kívül elkövetőket, egyszer remélhetőleg majd nálunk is lesz következménye a fák haldoklásra ítélésének és örökre elrontásának.
