Koronabiztosítás
A legtöbb fafaj alapvetően egysudarú igyekszik lenni, online adatbázisok alapján kevesebb, mint 10%-uk hajlamos arra, hogy külső beavatkozás nélkül, önszántából többtörzsűvé fejlődjön. Tehát a legtöbbük egy nagy központi törzset szeretne növeszteni, amivel először a magasba törne, aztán később ebből oldalra terebélyesedő ágakat is növeszt annak függvényében, hogy mekkora terület áll a rendelkezésére. Ennek ellenére sokszor találkozunk több, akár 4-5 törzzsel rendelkező fákkal. Ennek a szakmai szempontból fahibaként számon tartott növekedési anomáliának számos oka lehet. Okozhatja faiskolai gondatlan (vagy szándékosan elkövetett többsudarúra) nevelés; fiatalkori félbetörés, állatok általi lerágás, egymással versengő tősarjak párhuzamos fává cseperedése, félbevágás vagy lefejezés is.
A valamilyen módon lefejezett vagy visszavágott fák igyekeznek új sudarat kialakítani a legfelső hajtásukból, ez azonban nem mindig sikerül nekik. Amikor több hajtás versenyez az új sudár szerepéért, előfordulhat, hogy többen is erőteljesen felfelé törnek és törzsekké válnak.
A gyümölcstermesztésben szánt szándékkal ágaztatják alacsonyan többfelé a természetes habitusukkal harcolva a fákat, hogy minél több törzsük = termésük legyen majd. Annak tudatában teszik ezt, hogy teljesen egyértelmű, hogy ez a módszer (ahogyan az egyéb erőteljes termésnövelő beavatkozások is) radikálisan megrövidíti a fák élettartamát.
Ezek a V, W vagy mégtöbbV elágazások hosszú távon ugyanis mindenképpen vízgyűjtőkké válnak a tövüknél és korhadni kezdenek, repedések keletkeznek az elágazásoknál és később a hatalmas teher alatt könnyen szét is hasadhatnak.
A széthasadás megelőzésére vagy kezdeti stádiumának orvoslására született meg a faápolásban a koronabiztosítás módszere. Többféle módon és eszközzel lehet segíteni a fákat túlélni a többtörzsűséget és elviselni a rendellenes elágazásokat. A különböző gyártók nagyon hasonló termékei ugyanazon elv mentén működnek: egy speciálisan erre a célra kifejlesztett kötél köti össze egymással a kettő vagy több vázágat, hogy csökkentse az ellentétes irányú erőhatások okozta széthúzásukat.
Optimális esetben még időben látja a fát egy hozzáértő, mielőtt a kialakult vízgyűjtők mentén az ágak repedni kezdenének. Ekkor elegendő a vázágak egymáshoz rögzítése egy dinamikus koronabiztosítás telepítésével. A dinamikusság azt jelenti, hogy a kötél nem feszes, nem szorosan rögzíti egymáshoz az ágakat, hanem szélcsendben hagyja őket szabadon létezni. Erős szelekben és ellentétes irányú erőhatások következtében azonban megfeszül, így az ágak segítik egymást és elkerülehtő a széthasadásuk. Viszont kevésbé extrém időjárási körülmények idején magukra vannak utalva, hogy ne felejtsék el azt, hogy saját magukat kell megtartaniuk. Így folyamatosan dolgoznak a kialakult fahiba elnövésén és az ágvilla megerősítésén is.
Kevésbé optimális esetben a vázágak már szétrepedtek, de még nem hasadt le egyikük sem. Ilyenkor még működik a köteles megoldás, de dinamikus telepítési mód helyett statikusan, feszesen kell egymáshoz rögzíteni az ágakat, hogy ne hasadhassanak tovább az elágazásnál.
Különböző tömegű és méretű vázágakhoz különböző teherbírású kötélrendszerek léteznek, a telepítésük hasonló az összes általam ismert gyártó termékeinél. Úgy vannak kitalálva, hogy együtt táguljanak a fával, ne tudják fojtogatni az ágakat, és az ágak se tudjanak köréjük nőni, bekebelezni őket. Néhány évente nem árt rájuk nézni, kicsit átmozgatni őket, indokolt esetben állítani rajtuk vagy nagyobb teherbírásúra cserélni őket. A gyártók 8-10-12 év élettartamot ígérnek a kötelekre, ami annak ellenére, hogy azok folyamatosan ki vannak téve az UV sugárzásnak és az egyéb környezeti hatásoknak, egészen hosszú idő.
Hatalmas fák hosszanti elrepedésekor, de még a vázágak végzetes lehasadása előtt egyes esetekben indokolt lehet acélsodronnyal vagy menetes szárak keresztülfúrásával egymáshoz rögzíteni a törzseket. A menetes száras megoldás egy teljesen statikus biztosítási módszer, leginkább matuzsálem fákon alkalmazzák.
A koronabiztosító kötelek nemcsak egyetlen fa ágainak a segítésére és statikai megerősítésére használhatók, hanem egymáshoz túl közel ültetett fák dőlésveszélyének enyhítésére vagy akár teljes kiküszöbölésére is. Amikor túl közel ültetnek egymáshoz fákat, akkor azok biztosan egymástól elfelé dőlve, ferdén fognak nőni, ezáltal külpontossá válnak, hiszen az ágaik nem szeretnek egymáshoz érni, viszont a fák szeretnének minél nagyobb fotoszintézisre alkalmas teret kitölteni. Őket egymáshoz lehet biztosítani a kötelekkel.
Természetesen léteznek házi barkács ötletek is, mint a vízgyűjtők purhabbal, betonnal, csemperagasztóval stb. történő kitöltése, a vázágak egymáshoz spaniferezése és hasonló tákolások. Ezek mind rontják az ágak és az egész fa túlélési esélyeit. A kitöltések elősegítik a gombásodást és akadályozzák a sebgyógyulási folyamatokat, amelyekről itt írtam, mert párás közeget hoznak létre maguk körül a törzsben, miközben fizikálisan akadályozzák az ágak megerősödését vagy a sérülések kalluszosodását. A spanifer vagy más nem erre kitalált kötelek és hevederek elszoríthatják a fák ágainak a keringését, emellett nem tudnak a vázágak növekedésével párhuzamosan tágulni. Bekebelezhetik őket az ágak, be is korhadhat alattuk a törzs és lehorzsolódhat alattuk a kéreg, ez mind az ág elhalását és szerkezeti gyengülését gyorsítja fel.
Már a 90-es évek elejére kifejlesztették a koronabiztosító rendszereket, valahogy itthon mégsem akarnak bekerülni a köztudatba. Nem látjuk őket a közterületi fáinkon, pedig nagyon sokuknak szüksége lenne rá, hogy ne hasadjanak le róluk hatalmas ágak vagy ne szakadjanak ketté. Könnyen felismerhető, hogy milyen esetekben lenne indokolt a telepítésük. Néhány tízezer forint a biztosítórendszerek alapanyagára, valamiért mégis inkább az erőteljes csonkolásos kínzást vagy a széthasadást kell elszenvednie a legtöbb többtörzsű fának. Magánkertekben viszont egyre többükön látok koronabiztosító köteleket. A magánszektor jobban ráeszmélt arra, hogy érdemes pár tízezer forintot erre költeni a fák hosszú távú egészsége érdekében, illetve a személyi biztonság, az ingatlanok és ingóságok védelme szempontjából is.
