Ez egy összetett helyzetet produkált (biztonság- és) mászástechnikai szempontból, mert nem tudhattuk, hogy mi történik, amikor kettéválasztom őket a tuja csúcsában: lekonyul az egész hatalmas fenyőág (és viszi magával az optikai kábelt és a fél tuját); vagy marad a levegőben, mert néhány nap már elég volt a mindent elárasztó gyantának ahhoz, hogy stabilizálja kicsit a kicsavart ágat.

Először a fenyőre másztam fel, a leszakadt ágat egy másik vázághoz rögzítettem, majd az optikai kábelen túli részét könnyítettem a fennakadt kisebb ágig. Eztán felmásztam a tujára és elválasztottam a fenyőágat a tuja csúcsától. Nem konyult sokkal lejjebb a hatalmas ág, de azért jó érzés volt tudni, hogy megfogná egy extra kötél, ha szükség lenne erre.

A viharban leszakadt fenyőág leszeletelgetése következett  különös figyelemmel a rózsákra, a tuja sértetlen részeire és az optikai kábelre. Ehhez a mindkét fáról egyszerre lógás bizonyult a legjobb módszernek, így gyakorlatilag egy hatalmas hintában ülve, oldalra haladva tudtam darabolni a pórul járt fenyőágat a levegőben, míg el nem értem a vastagabb részeihez, amelyekre már rá is tudtam támaszkodni. Utam során természetesen lemetszettem a száraz, beteg és keresztbe növő ágakat is mindkét fáról.