Tönkre-ingatlanfejlesztve
Egyszer nagyobb nyárfaszárazolásokba kezdtünk egy ipartelepen. Örültünk a felkérésnek, mert a szárazolásukra és túlélésük segítésére kértek fel minket, azt szeretnék, ha még sokáig ott lennének. Idén nyáron ez a fiatalabb fasor is elkezdte feladni, ahogy sajnos rengeteg náluk jóval egészségesebb nyárfa is feladta az elmúlt években. Látványos volt, hogy náluk idősebb szomszédaik a telep egyéb részein sokkal jobb vitalitásnak örvendenek, csak egy-egy száraz ág van rajtuk itt-ott. Ők viszont a felújított épület mellett nem örülnek az új homlokzatnak, a murvának és az ablakok által visszatükrözött napsütésnek sem. Már erősen vissza is voltak csonkolva (ezt ugye sokan ifjításnak vagy fiatalításnak hívják, hmm).
A mászókötél standolása és a húzáspróbák után már nem voltam meggyőzve arról, hogy sokáig velünk lehetnek még, néhányuk túlságosan dülöngél. Kérdezősködtem és beigazolódott a gyanúm: néhány éve murvázták le körülöttük a talajt. A munkálatok során az új szintet a fák eredeti talajszintjénél nagyjából 80 centivel lejjebb ásták, jól letömörítették és 20-30 centin köveket raktak rá mindenféle méretben és formában.
Nehéz lenne eldönteni, hogy a tervezés és kivitelezés során ki és miért felelős, de mindegy is, mert 5-10 év múlva a felelősök ebben az országban úgysem kerülnek felelősségre vonásra fák lassú kihalasztásáért. Ez esetben is lazán kezelték a sorsukat, mint sajnos nagyon sok ingatlanfejlesztési beruházás, vagy akár csak kisebb ház- és kertfelújítások során, ezen rengeteg pénzt lehet spórolni. A gyökereket munkagépes szétásás helyett szakszerűen is el lehet vágni, ha mindenképpen muszáj, de sokszor az elvágás is elkerülhető lenne.
Ahogyan aztán az erőteljes csonkolás is, ennek szintén iskolapéldája ez a fasor. Korhadt csonkokból nőnek leszáradó pamacsok, miközben a sérült gyökerek korhadni kezdhettek a föld alatt is. Ez a jelenség jól megfigyelhető közterületeinken is egy közműfelújítás vagy -hibajavítás, vagy járdafelújítások után. Néhány év múlva csonkolásra kerülnek teljes fasorok, aztán még néhány év múlva eltűnnek, mert nem szakszerűen áskálódtak és építkeztek körülöttük, aztán még jól meg is csonkolták őket, nehogy kidőljenek a gonosz és veszélyes fák.
Leszárazoltuk ezeket a szerencsétlen nyárfákat és nagyon szurkolunk nekik, de további vizsgálatok szükségességét jeleztük, mert néhányuk szerintünk végstádiumban van és jövőre talán már ki sem hajt. Sajnos tönkre-ingatlanfejlesztették őket, mint rengeteg társukat, pedig a tulajdonosaik szerették őket, és valószínűleg megmaradhatott volna a kis dombjuk, ha felhívják arra a figyelmüket, hogy a fák nem élik majd túl a szint kiegyenlítésére tett kísérletet.
