Kidőlt juhar
Nemrég két kiszáradt juhart vágtunk ki egy társasház udvarán. Elég szűkös sorban nőttek a szomszédaikkal, akiknek már akkor majdnem összezárhattak a koronáik a juharcsemeték felett, amikor azok nőni kezdtek. A juharok próbáltak mielőbb feljutni a fény felé, ezért nem a törzsük megvastagítására és oldalágak növesztésére fordították az energiáikat. Az egyikük egy tavalyi viharban félbe is tört és ráborult a szomszédos eperfára, de a törzsén felkúszó borostyán megfogta a törött részt, így az nem tépte végig zuhanás közben az eperfát, csak derékból nekitámaszkodott.
Kettejük között szerencsére van egy fura növésű, de szuper egészségnek örvendő, hatalmas ostorfa, amelyről át tudtam rájuk lógni, valamint arra raktuk a tehereresztő köteleket is a kettétört fa lehámozásához, hogy ne törjük le az eperfa ágait mi sem, meg a kerítést se zúzzuk össze. Teherkötelezés közben nem a fotózással voltunk elfoglalva, úgyhogy lerajzoltam a történteket.
A kettétört juhar eldőlt részét két helyen kötöttük meg, az alsó egy fix kötél volt egy oldalsó ágcsonkján keresztülvezetve, a felső egy humánerő meghajtású tehereresztő, ezzel megmenthettük az eperfát és lassítani tudtuk a zuhanást, hogy elhintázhasson a kerítés fölül is a fa teteje becsapódás előtt. Óvatosan bevágtam egy kicsit a törzset a két kötési pont között úgy, hogy ne törjön ketté visszamászás közben, aztán szétpattintottuk kötélrángatásos technikával a kidőlt részt. Így a tetejének a zuhanása az ostorfán megtört eresztő kötéllel kontrollálható volt, az alsó fele pedig leborult a saját törzsére.
A másik juharcölöppel egyszerűbb dolgunk volt, csak fel kellett rá mászni és ledarabolni fentről. Szerencsére ebben is segített az ostorfa, nélküle nem biztos, hogy talpon maradt volna kivágás közben a fa, mert már nagyon instabil volt, talán csak a borostyán tartotta állva, úgyhogy nagyon örültem annak, hogy az ostorfa most is stabilizált minket.
Azt csiripelték a madarak, hogy a kerületi önkormányzat szerint elfér abban a kertben helyettük két kisebb termetű fa, úgyhogy reméljük, hogy lesz ültetős folytatása a történetnek. Köszönet az ostorfának ezúton is a szolgálatért, további boldog éveket kívánunk neki és a szomszédainak!
