Fakivágás
Muszáj elfogadnunk, hogy nem minden fát lehet a halála után megtartani élőhelyfának, sokuk olyan helyen áll, ahol még 1-2 méteres magasságúra meghagyva is veszélyt jelentene a környezetére. Nem kedvező irányú húzással rendelkező, illetve közterületeken álló fákra igaz ez.
A fák kivágásának leggyakoribb oka viszont egyáltalán nem az, hogy egy fa leéli az életét és kiszárad, ez az esetek nagyon alacsony százalékára jellemző. Sokkal gyakoribb, hogy fák külső beavatkozások miatt kerülnek kivágásra.
Ezek közül a legsűrűbben az fordul elő, hogy „útban vannak” ingatlanfejlesztések során. A legtöbb fa főbűne az, hogy ott kelt magról, vagy valakik korábban oda ültették, ahol él. A helyére valaki később szeretne valamit építeni, sok esetben azt is vállalva, hogy máshol fákat kell ültetnie. A most ültetett fáink hosszú évtizedek múlva lesznek középkorúak, ökológiai szempontból nem váltják ki koros fák szerepét már a mi életünkben. Jó eséllyel sokkal kevésbé lesznek életképesek, mint a korábban ültetett vagy magról kelt elődeik, ezért fontos lenne a magról kelt fák lebetonozását komolyabban szabályozni. Sok építkezés vagy kertrendezés során bele lehetne kalkulálni koros fák megtartását projektekbe, ha motiválná erre a törvénykezés és a helyi építési szabályzat az embereket, beruházókat. Most viszont simán ki lehet vágni nagy fákat, építeni a helyükre épületeket és utána akár máshol ültettetni pár nagyobb cserjét vagy kistermetű, rövid életű gömbfát, és már rendben is vagyunk.
A belénk nevelt félelmeink is nagy szerepet játszanak fák idő előtti kivágásában. A média minden nyári vihar alkalmával hadjáratot indít a fák ellen, mintha szerencsétlenek egész évben azt várnák, mikor lesz már nyár, hogy tömegével végre jól rádőlhessenek az autóinkra meg a házainkra. Azt még sosem hallottam, hogy említenék, hogy általában azok a fák törnek ketté vagy dőlnek ránk, amelyeket már korábban megkínoztunk, pedig ez nagyon egyértelműen látszik a felvételeken is.
Ha ezt tudnánk, nem tűnnének ilyen misztikusan kiszámíthatatlannak ezek a gonosz fák, kevésbé lenne szenzáció a kidőlésük, nem pörgetné ennyire a nézettséget és a kattintásokat (tehát a bevételeket) egy-egy kidőlő fa híre. A nézettség és a kattintás nekik fontosabb, ezért arra tanítják az embereket, hogy féljenek a fáktól, nem törődve ennek következményeivel.
A rendszeretésre kondicionált szépérzetünk is gyakori indok a kivágásoknál. Sokan azért vágatják ki vagy csonkoltatják meg a fáikat, mert azok túl nagyra, esetleg nekik nem tetsző formájúra mertek nőni, vagy mert sokat „szemetelnek” és már nem bírják takarítani a lombjukat. Eggyel tudatosabb fajtaválasztással és a „magára hagyom, ó jaj, már túl nagy, vágjuk félbe” hozzáállásnál előrelátóbb neveléssel is lehet javítani a méretproblémán, azonban a legjobb a szemléletváltás lenne. Fák nélkül már néhány generációval utánunk élhetetlenek lesznek a városaink és tényleg sivataggá fog válni az ország fele. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot lelassítsuk, fákra van szükségünk, a településeinken is. A fáknak pedig arra, hogy minél szabadabban nőhessenek, és hogy lehullathassák maguk alá a leveleiket. A levél nem szemét, hanem a fák jövő évi tápanyaga, tavaszra elkomposztálódik és számos módon segíti a környezete biológiai folyamatait, sok kertben és parkban tudna helyben is hasznosulni, ha nem látnánk csúnyának a téli elaprózódásukat.
A fakivágások szintén jelentős kiváltói a fák körül dolgozó építő és közműfejlesztő vagy -javító munkások. Az általuk okozott súlyos sérülések miatt tömegével kerülnek fák kivágásra még jóval a haláluk előtt. A szakszerűtlenül elvégzett föld alatti és feletti munkák során súlyos gyökérsérüléseket okozhatnak. Sokszor hatalmas ágakat törnek vagy vágnak le szakszerűtlenül fákról, tömörítik a gyökérzónájukban a talajt, géppel ássák ki a gyökérzónájukban a közműárkokat, stb. Ennek évek múlva lehet látni a következményeit, amikor elkezdenek gyengélkedni, sokszor emiatt csonkolásra kerülnek, ez pedig további szögeket ver be a koporsóikba.
Sokkal jobban kellene becsülnünk meglévő koros fáinkat, mert ha így folytatjuk, könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat 10-20 év múlva, hogy se igazi erdeink, se igazi városi fáink nincsenek, csak a hirtelen változó környezeti hatásokat túlélni próbáló, haldokló fáink és a nemrég ültetett kis díszfáink és cserjéink.
Vigyázzunk a fáinkra, főleg ha valamilyen módon megváltoztatjuk a környezetüket! Előrelátó gondolkodással és megfelelő szakemberekkel el lehet kerülni a komolyabb gyökérsérüléseket és csonkolásokat, segíteni lehet a fákat abban, hogy újrafelfedezzék magukat a megváltozott környezetükben, amennyiben elkerülhetetlen a változás.
