Élőhelynyárfa
Egy különleges fával kapcsolatban kerestek meg. Ezt a nyárfát a 2006. augusztus 20-i heves vihar törte félbe. Valószínűleg már korábban is korhadt volt és ez okozta a törzs gyengeségét. Ebből a korhadásból azóta akkora odú alakult ki, amelybe kényelmesen beleférek. Tetejének elvesztése után egy átlósan befelé növő, kisebb túlélő ág erősödött meg a legjobban és gyorsan befoglalta majdnem az egész korona helyét az évek során, illetve az elvesztett ágai bekorhadt végein néhány falánkabb sarjhajtás is hatalmas husánggá nőtt.
A kert lakói szeretik a fát, örültek a feltámadásának, de 18 év elteltével félnek attól, hogy az új korona kb. kétharmadát képző ág bármikor kiszakadhat egy következő viharban és újra összetörheti a szomszédos ginkgo biloba fát, amely már talán végre kiheverte, hogy a 2008-as viharban rádőlt a nyárfa koronája és őt is összetörte. A többi, korhadt vázágcsonkból növő nagy sarjhajtás alatt egy forgalmasabb közterületi lépcső és villanyvezetékek vannak, így velük is kezdeni kellett valamit.
Teljesen kivágatni nem szerették volna az összképhez képest jó vitalitásnak örvendő fát, amelyen már több rovarhotel, madárodú és gombatelep is található.
A lakók a terminus ismerete nélkül is jól körülírták, hogy élőhelyfát szeretnének belőle „faragtatni”.
A közelében több helyi és más kertekből származó magonc cseperedik, amelyek közül valamelyik idővel átveheti a helyét, de még évtizedekig élhet velük csökkentett vegetációs módban élőhelyfaként ez az öreg nyárfa úgy, hogy most sok évig nem veszélyezteti a környezetét. A beavatkozásokkal megvártuk a levélhullást, így több száz kg tömeget dobott le dülöngélő ágairól a fa, mielőtt rámásztam, és kevésbé lengette őket a szél, mert kisebb felületen kapaszkodott beléjük, mintha tele lettek volna levéllel. Így is tengeribeteg lettem egy kicsit a fent töltött idő alatt.
Sarjhajtásokat fog hozni, amelyek válogatására később szükség lehet, de az egyenlőbb esélyekkel induló, sűrűbben hajtó új ágak valószínűleg lassabban indulnak majd meg az ég felé, mint a korábbi túlélő és hirtelen megerősödő befelé növő ága, így valószínűleg egybefüggőbb és alacsonyabb, bokor-szerű koronát fog növeszteni öregkorára, amelyből ha ki is emelkednek hosszabb ágak, akkor sem veszélyeztetik a környezetüket jó ideig. Élete hátralévő részét az ökológiai sokféleséget hirdetve tölti, ez jó hír a kert többi fája és egyéb élőlényei számára is, valamint megmaradt és új lombkoronája tisztítja és párásítja a városi levegőt, amíg valamelyik utódja átveszi tőle ezt a feladatot.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a fa belülről teljesen elkorhadt törzse és vázágai indokolták ezt a csonkolást, egészséges fák esetében csak ritka vészhelyzetekben (például erős gyökérsérülések után) tekinthető szakszerűnek élő ágak erőteljes visszametszése.
