Élőhelyfűzfa

Egy tőkorhadás miatt kivágásra ítélt négyágú fűzfához hívtak minket. A fa egy talajszinti tőkorhadásból ágazik 4 felé, korábban több vázága lehetett, de néhány már feladta. A legvastagabb a meglévők közül egy kisház felé nőtt és már fölé is ért, a többiek több helyen keresztezték egymást, mind sérültek és több helyen korhadtak voltak, gyenge szélben is vészjóslóan kalimpáltak. A korhadás a tövénél akkora, hogy kényelmesen bele tudtam volna feküdni, így szomorúan bár, de megértettem a döntést.

Mindenki sajnálta a fát, ezért legnagyobb örömünkre könnyen rábeszéltük a kert tulajdonosait, hogy adjanak egy esélyt neki élőhelyfaként, miközben az utódja nevelkedik a kertben. Gombák és rovarok lakják és dézsmálják a tövét, viszont remek a vitalitása, úgyhogy arra számítunk, hogy új sarjhajtásaival meglombosodva még sok-sok évig adhatna árnyékot a kert egy részének, javíthatná a mikroklímáját és közben lassú elmúlásával segíthetne egy kisfát a növekedésében. 

 

Így végül olyan magasságra vágtuk vissza, ahol még egészséges hajtásai voltak, viszont nem tud kárt tenni a környezetében, amikor végleg feladja és kiborul majd egy-egy vázág. Mivel nem szerettem volna meglévő  lenti lakóinak az útját a kialakuló új korona irányába meggyorsítani újabb sebek okozásával, mászóvas nélkül másztam körbe a fát. Ez az utolsó vázág ledarabolásánál állított igazán „férfias” kihívások elé, de volt nálunk darus autó is, így el tudtam csalni az utolsó kúszásokat. Igyekeztem kimatekozni a belső lerekesztést ilyen átmérőjű sebeknél, hogy a meghagyott felső hajtásait ne akarja majd leszárítani, miközben új sebeit gyógyítja, így megmarad a vázágak keringése az új ágai növesztéséhez.

 

Kivágás helyett egy kedves kis fűzfabrokkoliként fogja tölteni utolsó éveit, ezzel gombák, madarak, rovarok és fautódja életét segíti. Levágott ágait ledaráltuk és a helyszínen hagytuk, ezzel segítve a kert talajéletének javítását.

Fontos kiemelnem, hogy fák ilyen mértékű (sokak által ifjításnak nevezett) csonkolása csak súlyos esetekben megbocsátható és tekinthető szakszerű beavatkozásnak, a gyakorlatban sajnos az indokoltnál sokkal több fa kerül csonkolásra, leginkább azért, mert „túl sokat szemetel”, „túlságosan beárnyékolja a kertet”, vagy „túl nagyra nőtt”.