A természet szeretete és a környezetvédelem irányából közeledtem a faápolás felé, nem a fakitermelésből, az ipari alpinizmusból vagy a tűzoltóságból, mint a legtöbben. Egész más szakmában indítottam a fiatal felnőtt éveimet, közben a szabadidőmben sokat foglalkoztam azzal, hogy különböző környezetkárosító ingatlanfejlesztési beruházásokat és a divatkertészet rendkívül környezetszennyező és -pusztító agymosását próbáltam akadályozni különböző módokon, olykor szervezeteknél és mozgalmakban önkénteskedve.
Sok sikertelenséget megélve rájöttem, hogy szakmailag is közelednem kell a fákhoz, hogy sikerélményeim is legyenek, és hogy hitelesebbé váljak, ne csak egy „lelkes zöldhippi” legyek. Célkitűzésem, hogy a legújabb tudományos felfedezések mentén, a lehető legmagasabb minőségben végezzem a munkámat, miközben próbálom edukálni és érzékenyíteni az embereket a témában.
Az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai nyilvánvalóvá tették, hogy sokkal nagyobb szükségünk van koros fákra és az ökológiai szemlélet alkalmazására erdeinkben, falvainkban és városainkban is, mint korábban gondoltuk. A koronavírus járvány adta szabadidőt és karrierválságot kihasználva elkezdtem valóban beleásni magam a szakmába.
Eleinte kisebb kertfenntartóknál dolgoztam alvállalkozóként, közben Bécs mellett belekezdtem egy több éves, európai modell szerinti tanulási folyamatba. Nagyon szimpatikus számomra, hogy a European Arboricultural Council által kidolgozott rendszerben nemcsak erdei fakitermelőkből lehetnek faápolók, hanem bárkiből, akit érdekelnek a fák és az, hogy hogyan segíthetünk nekik minél idősebb kort megélni épített környezetben is. Ez a képzés a famászás kötéltechnikájával indul és egy több éven keresztül tartó, egymásra épülő moduláris rendszerben jut el a bonyolultabb és veszélyesebb faápolási manőverekig. Abban is reménykedtem, hogy egy nemzetközi szakképesítés hasznosabb lesz az itthoni piacon is, mint egy fakitermelő és egy ipari alpinista OKJ képzés.
Az európai oktatási és szakmai rendszert itthon nem kívánják implementálni és végzettségként elfogadni, muszáj volt elvégeznem egy ipari alpinista képzést (ennek 5%-a szólt a fáramászásról) és egy fakitermelő képzést. Utóbbi azt tanítja, hogy az erdei fakitermelés elsődleges szempontja a környezetvédelem és csak másodlagos célja a haszonszerzés. Ezen azért egy kicsit kikattantam, mert sokan bebizonyították már különböző módokon, hogy az erdőnek sehogyan sem jó, ha kitermelünk belőle fákat. Én nem szerettem volna fakitermelő lenni csak amiatt, hogy ezáltal ápolhassak fákat, de végül nem volt más választásom.
Keressen minket bizalommal, amennyiben kérdései merültek fel kisebb-nagyobb fáival és a jóllétükkel kapcsolatban!
