Gyökérroncsolás

A fák a legmélyebbre érő gyökereiktől a legmagasabbra törő ágaikig egy nagy egységet alkotnak. A gyökérzet és a korona szoros összefüggésben állnak, tömegük folyamatosan egyensúlyi helyzetben próbál lenni egymással. A talajból a gyökerek veszik fel a vizet és a különböző tápanyagokat, ezeket szállítószöveteiken keresztül juttatják fel a lombkoronába. A levelek a levegőből szén-dioxidot szívnak be, a napfény segítségével a lentről érkező nedvekből és a beszívott szén-dioxidból cukrokat gyártanak, amiket elraktároznak vagy felhasználnak a további növekedésükhöz. A folyamat során a levelek vizet párologtatnak, melléktermékként pedig oxigén keletkezik, amit a gázcserenyílásaikon keresztül kilélegeznek a levegőbe. Így párásítják a levegőt, ezáltal nagyobb eséllyel alakulnak ki esőfelhők, emellett a szén-dioxid elnyelésének és az oxigén kibocsátásának köszönhetően lehetővé teszik azt, hogy mi és más élőlények is lélegezni és élni tudjunk.

A gyökereknek nemcsak a víz- és tápanyagfelvételben, hanem a fák stabilitásában, lehorgonyzásában is szerepük van. A faiskolai kényszeres bedúsítást és a kiemeléssel és esetlegesen a konténerbe neveléssel elszenvedett gyökérveszteséget és egyéb gyökerezési nehézségeket általában 8-12 évig tart kiheverniük. Nagyjából ekkorra sikerül újrarendezniük a gyökereiket, megszokniuk az új életkörülményeiket és újra beállítaniuk a gyökér-korona egyensúlyukat. Ez hatalmas kihívás számukra. A faiskolai nevelés évekig ez ellen dolgozik, hogy mi vizuálisan kielégítőbb, dúsabb és nagyobb méretű fákat ültethessünk, mint a természetes úton nevelkedő kisebb, magról kelt vagy szabadgyökeres csemeték. Ezért kell őket az ültetés után évekig karókkal és metszésekkel segíteni abban, hogy ne törjenek el, és hogy újra beállítsák az egyensúlyt.

Optimális esetben ezután egy fa az új életkörülményei alapján el tudja dönteni, hogy hogyan és mekkorára nőhet. Ebbe azonban sokszor durván beleavatkozunk, újra felborítva a gyökérzet és a korona közötti egyensúlyt. Nemcsak a korona metszésével vagy esetleges radikális csonkolásával, hanem gyökérsérülések okozásával is kibillenthetjük őket az egyensúlyi állapotból. Lakott területen gyakran előfordul, hogy valamiért ásnak a fák körül. Ez legsűrűbben közműjavítások, -felújítások és -bővítések során, vagy útburkolatok, járdák és kocsibeállók kialakításakor történik meg, de egyre gyakoribbak a fák között vagy útszéli fasorok mentén kiépített kerékpárutak, vagy a parkokban kiépített futókörök és murvás útburkolatok esetei.

Léteznek jogszabályi előírások arra, hogy hogyan lehet és kell fák gyökerei körül ásni anélkül, hogy jelentősen roncsolnánk őket. Egy speciális magasnyomású levegőfúvó gépet is kifejlesztettek erre, amivel nagyobb sérülések elkerülésével lefújható a talaj a gyökérzetről, erről itt egy szuper videó. Láttam már olyat, hogy megszületett a gondolat, hogy jó lenne vigyázni a fa gyökerére, de levegős fújó helyett magasnyomású mosót használtak, ami sajnos ledarálja a finomabb gyökereket és a gyökérszőröket. Arra is létezik technika, hogy hogyan lehet végszükség esetén szakszerűen elmetszeni őket, ha nagyon muszáj. Ezek az eljárások azonban lassabbak és drágábbak annál, ami itthon a bevett gyakorlat: kotrógéppel szétássák a gyökereket. Ha nagyon nem akarnak elszakadni a vastagabbak, akkor baltával vagy láncfűrésszel lecsapkodják őket, aztán gyorsan elvégzik a munkát és visszatemetik a gödröt.

A fák ettől instabilabbá is válnak, valamint a lecsökkent gyökérzet arányában koronarészeket is szárítanak le, mert megmaradó gyökereikkel már nem tudják az egész lombtömeget táplálni. Föld alatti sebeiket próbálják hatékonyan begyógyítani, de mivel ilyen jellegű és mértékű talajszint alatti behatás a természetben nem igazán fordul elő, nincs rá olyan hatékony technikájuk, mint föld feletti sebek gyógyítására. A sötét és nedvesebb közegben a gyógyulás nagyobb kihívás, mint egy ágsérülés után. Ha nem sikerül hatékonyan lezárniuk a sebeket, korhadásnak indulhat akár a teljes gyökérzetük. Így egyre instabilabbá válnak és a koronáik is folyamatosan degradálódnak. Gyakran előfordul, hogy sosem heverik ki teljesen a jelentős gyökérroncsolásokat, hanem lassan leépülnek és belehalnak. Az első jelek viszonylag hamar, néhány éven belül jelentkeznek, de a durvább leépülés lehet akár egy több évtizedes folyamat is.

Hiába léteznek elíőrások a megfelelő technikák alkalmazására, itthon nem igazán szankcionálják a gyökérroncsolókat sem magánkertekben, sem közterületeken, pedig technikailag egy elnyújtott kivágás történik, csak sokkal fájdalmasabban és sokkal több szenvedés okozásával. A legtöbb közterületi fa a gyökérroncsolások miatt kerül erőteljes csonkolásra, egyrészt hogy ne dőljön ki a hiányzó horgonyzás miatt, másrészt hogy próbáljanak neki segíteni újrahangolni a gyökér-korona egyensúlyát. Ezt a magyar nyelv ifjításnak eufemizálja, szerintem ez teljesen felháborító, itt írok erről hosszabban.

Rengeteg értékes fa hal bele ezekbe a folyamatokba a közterületeinken, mégsem beszél erről senki. Mintha az önkormányzatok nem akarnának konfliktusba kerülni közmű- és útépítő cégekkel, inkább saját költségen (közpénzből) bevállalják a dőlésveszélyessé vált fák néhány évenkénti csonkolását, később a kivágását, és hallgatnak. Egyre divatosabb lett egyszerűen csak rákenni az egészet a klímaváltozásra.

A klímaváltozás valóban nagy kihívás elé állítja a lakott területi fáinkat, de az otromba gyökérroncsolások még nagyobbak elé. Fontos lenne erről is beszélni, hogy ne fordulhasson elő a jövőben az, hogy pótolhatatlan fasorokat veszítünk el amiatt, hogy profitorientált cégek suttyomban és kapkodva szakszerűtlenül szétássák a fák gyökereit, mert tudják, hogy 5-10-20 év múlva nem fogják őket felelősségre vonni fák kihalasztásáért. Még az általuk okozott károkból következő kényszerbeavatkozások díját sem ők, hanem az adófizetők vagy a kerttulajdonosok fizetik. Koros városi fáink pedig gyakorlatilag pótolhatatlanok, mert a megváltozott körülmények miatt az új fák soha nem lesznek akkorák, mint elődeik voltak, sokszor nem is nagyra növő fákat ültetnek közterületekre, hanem kisebb termetű vagy gömb koronát növesztő fajokat.