A fák
A fák valódi jelentőségét csak mostanában kezdjük el felismerni, pedig egyes korábbi kultúrákban mindennél feljebb való entitásként tekintettek rájuk. Nem véletlenül, tőlük kaptuk az életet és most is nekik köszönhetjük, hogy ilyen életünk lehet. Nagyjából 400 millió éve jelentek meg az első fák, amelyek elterjedésének köszönhetően oxigéndúsabb és élhetőbb klíma kezdett kialakulni a bolygón, ennek köszönhetően fejlődhettek magasabb rendűvé az állatok.
A fák fotoszintézis során állítják elő a tápanyagot a leveleikben, ennek mellékterméke az oxigén, amit mi és más élőlények a levegővel belélegezhetünk. Létszámunk azonban egyre gyorsabban növekszik, miközben a fák száma rohamosan csökken, teljesen fenntarthatatlan módon rohanunk a vesztünk felé, és erről már évtizedek óta tudunk.
Nemcsak az esőerdők gazdasági szempontok mentén történő kiirtása, hanem minden egyes városi vagy vidéki fa elveszítése is hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebb ideig érezzük magunkat jól ezen a bolygón. Mindenesetre az megnyugtató, hogy a fák jól meglesznek nélkülünk is, ahogy az előző több száz millió évben is.
Az oxigéntermelésen kívül több módon szabályozzák és alakítják a klímát és az időjárást. Tavasztól a leveleiken keresztül vizet párologtatnak, ezzel és árnyékukkal is hűtik a levegőt és házainkat, segítenek az esők kialakulásában. Leveleikkel megkötik a port, a szén-dioxidot és különböző szennyező anyagokat a levegőből.
Az ősszel lehulló levéltakaró segít helyben tartani a nedvességet, csökkenti a talajeróziót, élőhelyül szolgál kisebb emlősök és rovarok számára. Tavaszra lebomlik és tápanyaggá válik, ebből fogyaszt a fa és rengeteg talajlakó életforma is.
Termései és faanyaga is táplálékul vagy élőhelyül szolgál rengeteg emlős, madár, rovar és gomba számára, amelyek szintén kulcsfontosságú elemei a földi ökoszisztémának, amiről a botanika és más természettudományok új technológiás felfedezései után is nagyjából annyit tudunk, hogy egy sokkal bonyolultabb rendszer, mint ahogy valaha gondoltuk.
Még arra sincs valódi válaszunk, hogy hatalmas fák hogyan juttatnak fel ennyi vizet ilyen magasra a leveleikhez, hogyan növesztik újra egész föld feletti részüket gyökérről egy kivágás vagy kiszáradás után, vagy hogy hogyan működhet a fák idegrendszer-szerű belső információ-közvetítő és -feldolgozó rendszere.
Az elmúlt években kiderült, hogy kommunikálnak egymással és a környezetükkel kémiai anyagok és hanghullámok segítségével, illetve a gyökereiken keresztül földalatti gombafonal-hálózatokat használva. Hogyan és miért? Biztosan sokkal intelligensebb és komplexebb életformák annál, amilyennek gondoljuk őket, érdemes követni a legújabb botanikai és dendrológiai kutatások eredményeit, mert egyre elképesztőbb felfedezéseket tesznek a fákkal kapcsolatban.
Egyértelmű, hogy fák nélkül nincs élet a ma ismert formában, ezen érdemes lenne mindenkinek egy kicsit többet filóznia, mielőtt kivágat vagy félbevágat egy fát, mert az „útban van” vagy „túl sokat szemetel”. Nem muszáj mindenkinek kertes házban laknia, de aki abban lakik és vannak fái, annak bizony van felelőssége a (mikro)klíma alakításában és felelős a fái jólétéért. Néhány országban ez egész hatékonyan törvénybe is van már foglalva, de ezekben az országokban már gyerekkortól kezdve teljesen máshogy viszonyul a közoktatás is a fákhoz, és más a közgondolkodás is velük kapcsolatban. Ideje lenne felzárkóznunk, mielőtt tényleg sivataggá válik az Alföld. A klímakutatók évtizedek óta riogatnak minket olyan környezeti katasztrófákkal, amelyek az elmúlt néhány évben már tényleg bekövetkeznek.
